Adásztevel régészeti topográfiája

A Pápai-síkság DK-i sarkában, 180 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő többutcás település határában igen enyhén lejtő DK-ÉNy-i irányú dombhátak vannak. A kavicsos Sávoly-puszta környékén homokos hátak között folyik a Bakonyban eredő Dorza-patak, Bakony-ér és Jári-patak. Mindhárom a Tapolcába szállítja nyáron erősen megapadó vizét. A falu határának legnagyobb részét elfoglaló szántóföldek mellett kisebb szőlő- és gyümölcsösterületet, a patakvölgyekben legelőket találunk.

térkép

1. BELTERÜLET:

A mai falu É-i, nagyobb részét a középkori Adász-, Kis-, illetve Nemestevei néven szereplő településsel azonosíthatjuk. A bakonybéli bencés apátság 1086-os birtokösszeírásában említik először. Valószínűleg a zirci cisztercita apátság XII. sz. végi alapításától kezdődően az itteni egybefüggő, több települést magába foglaló birtoktestéhez tartozott (Idetartoztak: Adásztevel, Nagytevel, Iváncháza és Uzsal).

1287-ben említik Kistevelt először, amikor az apát az itteni jobbágyokból többeket prediális nemessé emelt. E hosszabb időn át tartó folyamat eredményeként 1488-ban 14 kuriális nemes mellett a zirci apátság itteni jobbágyai már csak 2 Ft-ot adóztak. 1550-ben csak 9 nemesi lakóját írják össze. Ez idő tájt sok a pusztán álló kúria. Néhány alkalommal rövid időre elnéptelenedik.

Templomukat a XVIII. század elején réginek mondják. Már a XVII. század első évtizedeiben reformátusok használják; később teljesen átépítik. Egyik harangjuk Rómer Flóris feljegyzése (1860.) szerint 1636-ban Bécsben készült.

2. IVÁNCHÁZA:

Helyére vonatkozóan a helybeliek 1864-ben a következő meghatározást adták: "...létezik Ivánczháza puszta is, melyen szinte egy kis falu van épülve - A. Tevel délkeleti részén, s csak egy kereszt utsza kelettől nyugottnak terjedve választja A. Teveltől és ennél fogva közönségesen ez is csak A. Tevel név alatt említetik..." (Pesty, 1864.) Határát 1860-ban a Nagytevelről készült térkép északi részén jelzik.

Iváncháza középkori adatai igen hiányosak. 1420-ban Iváncháza, 1436-ban Ivánctevel néven szerepelnek a zirci apátság itteni predialistái. 1531-ben ugyancsak nekik van itt 3 portájuk. 1541-ben már mint prédium (majorság) szerepel, valószínűleg nem is népesül újra. 1614-ben bakonybéli predialisták bérlik.

3. SÁVOLYI-DÜLŐ - HOMOKBÁNYA:

Schweighoffer D. a homokbányában edényt, edény töredékeket, tűzhelymaradványokat talált (1962). Az Árpád-kori edényt a Pápai Helytörténeti Múzeumnak adta. Állítólag egy sírt is feldúltak. Torma I. leletmentésekor a bánya falából több cserépbográcsperemet gyűjtött. A Helytörténeti Múzeum Sándor M.-tól is kapott egy bográcsperemet.

4. POGÁNYÉLÉS (POGÁNYÜLÉSI-DŰLŐ):

A lelőhelyen a múlt század óta falnyomokat figyeltek meg, földmunkák során tegulák, vaseszközök, pénzek kerültek elő. Ugyaninnen egy két oldalán kelta motívummal díszített faragott kő került Helber adászteveli lakos háza elé; később a nagyteveli római katolikus templom tornya mellé szállították. Alakja és díszítése alapján II-III. századi sírkerthez tartozhatott.

Az enyhén kavicsos dombháton tíz csoportban villatelepülésre utaló, tegulás, köves foltot figyeltünk meg, és sok I-II. századi cserepet gyűjtöttünk, köztük sűrű hornyolású hombár, szürke fazék, piros festésű kisméretű pohár, terra sigillata edény töredékeit. (Mithay, 1966.; Dax-Palágyi-Torma, 1967.)

5. LÉHÉRTI-DŰLŐ:

Az enyhén kavicsos domboldalon, a felszántatlan tarlóban kevés, jellegtelen középkori cserepet találunk. (Dax-Palágyi-Torma, 1967.) A XVIII. századtól Öreg- vagy Kisléhért néven e részen már szőlőhegy volt. A helyi hagyomány tud egy itteni elpusztult faluról. 1864-ben írják: "...van ezen Lehértpusztában egy Barátrét nevű dűlő rét föld is, melyen az eltörült vörösbarátok birtoka létezett..." (Pesty, 1864.)

Léhért 1370-ben a Pápai család birtokába került, még 1469-ben is az övék. 1488-ban már Kinizsié, jobbágyai 7 Ft-ot fizettek. 1511-ben özvegye, Magyar Benigna adományozza a vázsonyi pálosoknak. 1528-ban a szomszédos adászteveliek már foglalnak területéből. 1531-ben 10 portájából még 2 adózik. 1542-ben már mint pusztát említik, lakói Pápára költöztek. Határait (Adásztevel - Sávoly - Igar - Simaháza között) egy 1773-as és egy 1789-es térkép tartalmazza.


Forrás:

Dax Margit, Éri István, Mithay Sándor, Palágyi Szilvia, Torma István: Veszprém megye régészeti topográfiája - A pápai és zirci járás - Akadémiai Kiadó, Budapest 1972.