Adásztevel község története

Tevel ősrégi magyar személynév, 950 előtt hívtak így egy Árpád-házi herceget. A név előtagja, az adász, eredetileg falucsúfoló jelző volt, ma már nem tartják annak.

Egészen a rendi társadalom megszűnéséig a falu tiszta nemesi. Ezért gyakran nemes jelzővel emlegették, ez különböztette meg a XVIII. Században a német lakosságú Nagyteveltől.

Már a korai középkorban a falu népessége kettévált nemesekre és jobbágyokra. A nemesek által lakott helyet nevezték Adász- vagy Kistevelnek, a jobbágyi Tevelt pedig Nagytevelnek. A falu első írásos emléke 1378-ból való, Adastewyl néven. 1594-ben a török hódítások idején pusztává vált a falu. 1647-ben a magukat végváriaknak nevelő latrok, mindenéből kifosztják. 1720-ban a község nagyobb része agilis. A XVIII. Században a jobbágyok zsellérként élnek az udvarházakban. A faluba került jobbágyok többen összeházasodtak a nemesek lányaival. 1753-1783 között kapott menedéket a Pápáról kitelepített református főiskola.

1828-ban már jóval több a zsellér, mint a nemes. Agrárfalu, piacra, Pápára járnak.

1895-ben az összeírások szerint egy száz holdas birtok van a községben. 1945 előtt a lakosság szinte csak a mezőgazdaságból élt. A nincstelenek aránya 1910 és 1941 között felére csökkent.

Népessége 1869 óta állandóan fogy. Az okok között említik a határ összeszűkülését és az alacsony természetes szaporodást. Az első világháborúban 57 adászteveli katona vesztette életét. 1930-ban az Amerikába való kivándorlás és a városba költözés az oka a lakosság csökkenésének.

Magyar lakosságú település 1698-ban és később is református anyaegyház, prédikátorral ás tanítóval. A katolikusok Ugodhoz tartoznak.

1950-es években fokozatosan fejlődik, 1959-ben művelődési házat majd iskolát, postahivatalt építenek. Adásztevelen háziiparral is foglalkoznak, külön említést érdemel a kosárfonás és a gyékénylábtörlő készítés. 1985-ben adják át az óvodát. 1994-ben elkészült az új iskola, korszerű tornateremmel.

A község híres szülötte Dorosmai János költő, meseíró. Diákkorában Erdélybe került, majd később Sopronban vasúti tisztviselő lett. Versesköteteket, aforizmagyűjteményeket, meséket adott ki. "Akinek nem inge, ne vegye magára" c. mesegyűjteményhez Benedek Marcell írt utószót. A községben született Sulyok Dezső (1897-1965), akit a Kisgazdapárt 1935-ben országgyűlési képviselővé választott.

Komár László táncdalénekes is ebben a kis bakonyaljai községben látta meg a napvilágot.